2016. október

Uacs  –  Avagy variációk egy építőkészletre…

Adott két Bramos cementsiló építőkészlet, egy fantázia-beindító kép a Teherkocsik topikról és némi kreativitás. A végeredmény egy egyedi, magyar vonatkozású, cementsilós kocsi modellje. De ne szaladjunk ennyire előre!

Nos, volt két Bramos cementsiló építőkészletem, melyeket megrendelésre kellett megépítenem. Készítettem már ilyet és nem okozott nagy nehézséget. Az építőkészletek megérkezése után bukkant fel egy képsorozat a Teherkocsik topikon egy frissen főjavított Pultrans/MOTIM 930 5XXX sorozatú Uacs cementsiló vagonról. Ez a vagontípus a lengyel cementsilós kocsik – amiket a Bramos is modellez – átalakításával született úgy, hogy a két középső cementsilót megnagyobbították a felépítmény rovására, amit kivágtak. Viszont a korábbi fékállást levágták, így a vagon rövidebb lett. Más változtatások is történtek; a régi KAB forgóváz helyett Y25-ös forgóvázakat és szögletes helyett kerek ütközőtányérokat kapott a vagon. A képeket elnézegetve ötlött fel bennem, hogy ezt a vagont kellene elkészíteni az egyik építőkészletből.

Az ötletet tett, azaz tervezés követte. Először is elkértem készítőjétől az eredeti képeket, majd a Bramos készlettel összehasonlítva méreteket számoltam át és számba vettem az eltérő részleteket. Volt belőle bőven...

Az első lépés a Bramos készlet alvázának lerövidítése volt, hiszen a fékállást le kellett vágni és a szintén leeső ütközők , valamint a csavarkapocs helyét pótolni.  Ezután a két középső cementsiló méretét kellett megnövelni sztirolcsíkok beillesztésével. Amint ez készen volt jöhetett a forgóvázak cseréje, melyet egy Klein MB Y25-ös forgóvázzal és 3-as csavarokkal oldottam meg. Következett az alváz hegesztési varratainak elkészítése, melyek láng felett húzott sztirol szálakból lettek kialakítva. A felépítmény „dobozát” szétfűrészeltem, belső oldalait sztirol lapból, sarkain lévő merevítéseket sztirol profilszálakból pótoltam. Az eredeti alkatrészeken lévő lyukakat sztirol lapokkal elfedtem és rézdrótból elkészítettem az ürítő berendezés fogantyúit, valamint a levegős csonkokat. Maradék alkatrészekből készültek a töltőcső csonkokat takaró sapkák és a raksúlyváltók, féknem váltók és a kézifék kerék. A modell kapott még végzártárcsa tartókat, csavarkapcsot és sarokfellépőket. Egész estés programnak bizonyult a nyomásmérő órák háza és a tetőjárdák elkészítése a létrákkal… Amikor az építés szünetelt, a tömítőanyag száradása miatt, akkor nekiálltam a képek alapján a vagon feliratait megszerkeszteni. Ebben nagy segítségemre volt a nemrégiben kapott mávos fontkészlet. A feliratok sima MS Paint programban lettek megszerkesztve és MS Word programban nyerték el a végső, nyomtatási formájukat. Printelés után a Microscale Liquid Decal Film folyadékkal tettem vízhatlanná a feliratokat. Bőséges ráhagyással nyomtattam ki a feliratokat, ami később nagyon hasznosnak bizonyult…

Az általam elkészített alkatrészek összeállítása elég problémamentes volt, így csak némi tömítőanyagra és csiszolásra volt szükség. Az összeállítás után jöhetett a szokásos, langyos mosószeres vizes öblítés és szárítás. Amíg a modell száradt, addig a másik Bramos készletet kezdtem el tuningolni némi rézmaratás és sztirol felhasználásával. Feljavításra kerültek a lépcsők és a fékállás, valamint elkészítettem a végzártárcsa tartókat, az ürítő berendezés fogantyúit és a tartályok emelőfüleit. Maratott rézre cseréltem a bárcatartókat és a raksúlyváltókat illetve, féknem váltókat. A modell kapott még végzártárcsa tartókat és műgyanta csavarkapcsot. Összeépítés és némi csiszolás után ez a modell is mehetett a fürdőbe…

A festést az alapozással kezdtem (Revell 374), ami ennél a modellnél a fedő festék szerepét is megkapta, ugyanis szerintem ez a legjobb árnyalat a cementsilós vagonok festéséhez. Alapozás után látszott, hogy a tartályok illesztései nem tökéletesek, hiába lettek körben kitömítve és csiszolva. A Revell Contacta ragasztó nemcsak összeolvasztotta a tartály két felét, de a tartály anyagát meg is marta, így annak anyaga összezsugorodott, emiatt lettek rajta láthatóak az illesztési rések… Sajnos ekkor már nem lehetett teljesen körbecsiszolni a tartályokat, ezért inkább így maradtak… Jöhetett a fedőréteg több, vékony rétegben. Száradás után a felületet fényes, akril lakkal készítettem elő a matricázáshoz. A matricázás elég idegtépő volt a felületek egyenetlensége és a sok felirat miatt. Bőven fogyott a matricalágyító, matricafeszítő folyadék és a feliratok… A matrica teljes száradása után még egy réteg fényes, majd az apróságok kifestése után egy matt, záró réteg lakkot kapott.

A modell elkészítése három hónapig tartott… Megérte? Aligha… Miért is nem? Mert a Magyar modellek fórumba posztolva a nyers (festetlen), szerkezetkész modell képét érdekes vita generálódott arról, hogy van-e egyáltalán ilyen vagon vagy nincs? A csúcs az volt, amikor a modell eredetijének fotóját tette be a fórumba az a topiktárs, akitől a képeket kaptam. Amikor hivatkozott a képre, hogy szerinte erre hasonlít a modellem, akkor megkapta egy magasan képzett topiktárstól, hogy egyáltalán nem...

Azért három hónapot kínlódni, hogy még csak ne is hasonlítson az eredetire? Vagy nekem nem kellene több, magyar vonatkozású, egyedi modellt gyártanom vagy a tisztelt topiktársnak kellene elmenni végre egy szemészhez…

Az oldal a világ legkönnyebben használható weboldalkészítőjével, a Mozellóval készült.

 .